Szobrász

By 2016. április 23.Blog

Szobrász vagyok.szikla01

Előttem egy hatalmas, gyönyörű kőtömb, még nem tudom pontosan, márvány, homokkő vagy gránit –  vékony hajszálerek, a fény megcsillan az éleken, oldalakon. Rejtve van a belső.

Hangolódok rá.

Közel megyek, megérintem a kezemmel. Próbálom elképzelni, mit rejteget. Milyen alkotás lehet benne.

Várok türelmesen.

Megnézem, hol van, mi van a környezetében, stabilan áll-e, akarja-e, hogy foglalkozzam vele. Találok valami támpontot?

És akkor elkezdem.

Óvatosan, apró kocogtatással. Várom, hogyan reagál. Tesztelem az anyagot, kíváncsi vagyok, mi formálódik a kezeim alatt. Tudom, hogy erőltetni nem lehet semmit, mert még elrontom és nincs másik kőtömb…

Ahogy haladok lassan, óvatosan, figyelembe véve minden rezdülést, visszajelzést, esetleges elhúzódást, kezd valami formát ölteni.. Megcsillan egy másik anyag, egyre inkább felszínre jön az, ami az első ránézésre még nem látszott.

Megállok, pihenek, mindig szem előtt tartva a nagy egészet. Nem magamnak készítem, hanem mások örömére. Én csak egy eszköz vagyok arra, hogy a mélyben rejlő kincs a felszínre kerüljön.

És amikor kész a mű, hátralépek, eszembe idézem, honnan indultam és lám, itt van előttem a kész alkotás. Egy csodás, finoman megmunkált mű.. Nem az én munkám. Ő akart formát ölteni. A külvilág is észreveszi, a megrendelő is elégedett. Elértem a célomat.

Coachként az első beszélgetés alkalmával még nem tudom, mi az igazi probléma, a valódi megakadás. Óvatosan, sok kérdést feltéve tudom megnyitni az ügyfelet – biztosítva neki azt a bizalmi légkört, amiben kényelmesen ellazulhat. Megfigyelem, hogyan reagál a kérdésekre, elgondolkodtatom, új szempontokat vizsgáltatok meg vele.

Amikor megtalálja a fókuszt, ráébred arra, hogyan oldja meg saját eszközeivel a megakadást jelentő helyzetet, hogyan lépjen a tettek mezejére és önállóan tud boldogulni, akkor tudom, hogy már nincs rám szüksége. Mosolyogva elköszönjünk egymástól és én azzal a jó érzéssel nézek utána, hogy neki is segíthettem.

Mert nekem ez a hivatásom.

Leave a Reply