Category

Blog

Élet a multi után

By | Blog | No Comments

sprout-1147803_1280Egy kedves ügyfelem összefoglalta, hogyan telt az első egy hónapja azt követően, hogy jó pár évtized után egyszer csak többet már nem kellett kötött munkahely keretein belül tevékenykednie.

Jó szívvel ajánlom írását:

 

 

Április végén megköszönték 2 évtizedes munkámat. Az új tulajdonos új embereket akart odahozni és „kiszemelt” engem, aki ellen elindította a megszokott taktikájú idegháborút. Sokáig bírtam, de mivel fogtam a jeleket és legbelül frusztrált, hogy esélyt sem kapok, így hibáztam és ezt kihasználták.

Utólag hálás lehetek nekik, mert éreztem váltanom kell, és ezt magamtól nem tettem volna meg (lévén 2 gyereket el kell tartanom)! Már előző év novemberében megkaptam a figyelmeztető jelet, így elkezdtem dolgozni a „B” terven. Elkezdtem álláshirdetéseket nézni, figyelni az ingatlan piacot, eljártam coach-hoz, és egyáltalán nyitott szemmel járni és az érzéseimre figyelni. Az első 5 perc „megdöbbenését” leszámítva pozitívan álltam az eseményhez és már másnap elmentem tornázni, úszni, masszázsra és eldöntöttem, hogy mindent megcsinálok, amire nem volt időm a 26 év alatt, azaz kicsit magammal foglalkozom. Felépítettem a stratégiát, aminek első lépése az volt, hogy „munkaképessé” teszem magam. Az első 2 hónapban hiába ajánlanának extra munkákat, nem lennék képes az én szintemen teljesíteni.

Nos, az első hónap igazán eseménydúsan telt. A napi sport (úszás, torna, kirándulás) mellett régi kapcsolatokat frissítettem fel, eljártam tréningekre, befektetési estekre. Nagyon régen vágytam már Dobogókőre elmenni, így kirándultam egy nagyot a Rám-szakadékba egyedül. Mivel hajnali 6-kor indultam,nagyon sok érdekes állattal és egyetlenegy emberrel sem találkoztam lévén hétköznap volt.  Nagyon kevés időt töltöttem a 4 fal között. Mindent megtettem, hogy új ingerek érjenek, hogy megtalálhassam az új életfeladatomat, mert a régi világ már nem vonzott. Ebben persze az a nehézség, hogy ha az ember 26 évet egy témakörben dolgozott, akkor nehéz átváltani más témára, úgy hogy ne nézzék teljesen kezdőnek. A vállalkozásokon is törtem a fejem, annak ellenére, hogy ennek most nem kedvez a jelenlegi magyarországi helyzet. Felvettem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik a vállalkozásban jó tanácsokkal segíthetnek, és persze a coachom javaslatára egyfolytában járt a fejem, mihez kezdjek a szabadidőmmel, merre keressem az utam, hisz nagy valószínűséggel egy új dolgot kell majd tanulnom, s jó lenne mihamarabb már arra készülni. De vakvágányra sem szeretnék futni, hisz az idő múlik. Még az első napokban megnéztem valóban mennyit is költök, mennyi bevételeim lesznek a jövőben és tartalékaim meddig tarthatnak ki. Ahol tudtam költséget csökkentettem, és egy excel táblában komoly cash flow tervezést csináltam, így az kicsit megnyugtatott, hogy az idő nem feszít annyira.

A legfontosabb cél, hogy közel az 50-hez végre azt csináljam, amit tényleg szeretek. Rendeztem az üzleti ügyeimet, és minden emberre úgy néztem a környeztemben, hogy milyen információkat lehet kinyerni tőle, amivel egy lépéssel mindig közelebb kerülhetek a célomhoz. Azaz mivel is foglalkozzam, amiből megélek, amiből eltarthatom a gyerekeimet, amiben örömömet lelem és amit magam is értékes dolognak tartok. Persze ott van bennem a félelem, hogy az életkorom miatt már nem kellek vagy maximum olyan helyre, ami nem sokban különbözik a régi állásomtól.

A hangulatom bár változó, azért bizakodó vagyok, mert végre új dolgok is várnak rám….

Pár jótanács, javaslat, ha hasonló cipőben jársz:

1, Nincsenek véletlenek! Ami történik veled azért történik, mert dolgod van vele! keresd az élet útmutató jeleit.

2, Amiért megdolgoztál, annak meg lesz a jutalma. Nem feltétlen anyagi szempontból, de boldogabb leszel.

3, Amikor jönnek a jelek, legyél nyitott, gyűjtsd az infókat, az ötleteket és az ingereket. Előbb utóbb összeáll a kép.

4, Használd ki az átmeneti időszakot. Ki tudja mikor lesz legközelebb pár hónap szabad életed! De ne légy rest! Amiben lemaradtál, azt most hozd be!

5, A legfontosabb keress egy jó coach-ot (például Farkashegyi Andreát) aki jól kérdez és segít az utadon.

6, Ha csak lehet, ne legyél otthon. Hozd rendbe az egészséged, sportolj sokat, találkozz haverokkal, és hagyd, hogy az élet újra meg tudjon lepni !

7, Minden kínálkozó kicsit is hasznos rendezvényre menj el, különösen , ha az ingyenes. Ki tudja milyen infót, kapcsolatot szerezhetsz ott.

8, Gazdálkodj jól az erőforrásaiddal és tartalékaiddal, amíg nem tudod az utad. Csak arra (de arra igen!) szánj pénzt, amiben látsz szellemi megtérülést!

9, Ha eddig nem tetted – tanuld meg szeretni önmagad is. Legyél te is fontos önmagadnak. Most önmagadért küzdj, ne másért!

10, Legyél sokat a pároddal / barátaiddal, töltődj és rázd le magadról a negatív energiákat és külső behatásokat!

 

Sok sikert mindenkinek!

A prófécia… (esetfeldolgozás)

By | Blog | No Comments

plan-763855_1280

Egy ügyfelem azzal keresett fel, hogy úgy érzi, valami nem kerek a munkahelyén. Magában kereste a hibát, úgy vélte, nem tudja jól kifejezni magát, mintha folyamatosan elbeszéltek volna egymás mellett ő és a kollégái, főnökei.

Elkezdtük a közös munkát – önismeret, motiváció, gyakorlatok, befelé figyelés, környezettől való visszajelzés kérése, célok meghatározása, folyamatos nyomonkövetés az előrehaladás útján.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem kommunikációs problémával álltunk szemben, sokkal inkább azt kellett felismerni, hogy a jelenlegi munkahely már nem elégíti ki ügyfelem lelki és szakmai fejlődése iránti igényét, eljárt az idő e fölött a kapcsolat fölött.

Az ügyfelem azt gondolta, önszántából még tud maradni a munkahelyén, hiszen -látszólag- minden rendeződött, a munkatársak már nem piszkálták, szükség volt a munkájára. A biztos fizetés pedig jól jön mindaddig, amíg nem dönt úgy, hogy elindul a saját útján, hogy álmait megvalósítsa.

A befejező beszélgetés alkalmával abban maradtunk, majd visszajelez, hogyan sikerül megtalálni az egyensúlyt a jövőbeli célok építgetése és a meglévő munkakör fenntartása között.

Azután egyszer – még egy, az utolsó alkalommal megbeszélt feladat kapcsán- újra összefutottunk, átbeszélni, hogy halad, sikerült-e átgondolni, hogyan fogja a régi munkát letenni és az új tevékenységben elmélyedni.

Egyre mondta, hogy még van ideje, mert a munkahelye nagyon biztos, nagyon stabil, ráér még kigondolni, hogy mivel is szeretne ezután foglalkozni.

Én pedig egyre kérdezgettem, hogy mi történik, ha ne adj’ Isten mégis csak felmondanak a munkahelyén, mi lesz az első lépése, merre indul el, mi alapján választja ki a szükséges tevékenységeket, amik hozzásegítik az álmai eléréséhez.

Ő csak mosolygott és azt mondta, nincs mitől tartani, majd ha eljön az ideje, akkor foglalkozik a jövővel.

És igy váltunk el egymástól.

Másnap este csörgött a telefonom és azt kérdezte az ügyfelem: „Andi, tudod-e, miért hívlak?” Volt egy tippem…

Még engem is váratlanul ért, pedig pont én hangoztattam, hogy mindig minden eshetőséget vegyen figyelembe. Úgy éreztem, az én segítségem pont jókor érkezett hozzá, hogy ne érje váratlanul egy ekkora változás, aminek az előszele bizony már benne volt a levegőben..

És bár coachként próbálom elkerülni, hogy tanácsokat adjak, lenne mégis pár gondolatébresztő javaslatom ebből az esetből kiindulva Neked is:

  1. Készülj fel minden eshetőségre!  Megteheted, hogy nem veszed figyelembe a jeleket, amik a környezetedtől érkeznek, de lehet,hogy késő lesz akkor nekiállni tervezgetni, ha beüt a krach…
  2. Ne ringasd magad abban a hitben, hogy a dolgok/ helyzetek/ munkahelyek /emberek állandóak. Te magad is minden nap változol. Érdemes a saját érzéseidet, szokásaidat is időről időre megvizsálni, illeszkedsz-e még ahhoz a közeghez, amiben jelenleg is vagy.
  3. Nyiss a világra! Járj nyitott szemmel és szívvel. Sosem tudhatod, mikor jön Veled szembe egy olyan lehetőség, amit csukott érzékszervekkel sosem vennél észre.
  4. Kérj rendszeresen visszajelzést a környezetedtől. Az emberek nem biztos, hogy olyannak látnak Téged, mint ahogy Te látod saját magadat. Ha már 5-6 különböző személytől hasonló visszajelzést kapsz, érdemes megvizsgálni, hogy ők vajon mit láthatnak…
  5. Tedd fel magadnak a kérdést néhanapján : jó helyen vagyok? Azt csinálom, ami segít a céljaimat, vágyaimat elérni? Mit tehetek azért, hogy minél közelebb kerüljek a saját céljaimhoz? Mit akarok elérni az életben? Mi kell ahhoz, hogy boldogan, energikusan éljek?

 

Boldog, kiegyensúlyozott, örömteli életet kívánok Neked és mindenkinek a világban!

 

Szobrász

By | Blog | No Comments

Szobrász vagyok.szikla01

Előttem egy hatalmas, gyönyörű kőtömb, még nem tudom pontosan, márvány, homokkő vagy gránit –  vékony hajszálerek, a fény megcsillan az éleken, oldalakon. Rejtve van a belső.

Hangolódok rá.

Közel megyek, megérintem a kezemmel. Próbálom elképzelni, mit rejteget. Milyen alkotás lehet benne.

Várok türelmesen.

Megnézem, hol van, mi van a környezetében, stabilan áll-e, akarja-e, hogy foglalkozzam vele. Találok valami támpontot?

És akkor elkezdem.

Óvatosan, apró kocogtatással. Várom, hogyan reagál. Tesztelem az anyagot, kíváncsi vagyok, mi formálódik a kezeim alatt. Tudom, hogy erőltetni nem lehet semmit, mert még elrontom és nincs másik kőtömb…

Ahogy haladok lassan, óvatosan, figyelembe véve minden rezdülést, visszajelzést, esetleges elhúzódást, kezd valami formát ölteni.. Megcsillan egy másik anyag, egyre inkább felszínre jön az, ami az első ránézésre még nem látszott.

Megállok, pihenek, mindig szem előtt tartva a nagy egészet. Nem magamnak készítem, hanem mások örömére. Én csak egy eszköz vagyok arra, hogy a mélyben rejlő kincs a felszínre kerüljön.

És amikor kész a mű, hátralépek, eszembe idézem, honnan indultam és lám, itt van előttem a kész alkotás. Egy csodás, finoman megmunkált mű.. Nem az én munkám. Ő akart formát ölteni. A külvilág is észreveszi, a megrendelő is elégedett. Elértem a célomat.

Coachként az első beszélgetés alkalmával még nem tudom, mi az igazi probléma, a valódi megakadás. Óvatosan, sok kérdést feltéve tudom megnyitni az ügyfelet – biztosítva neki azt a bizalmi légkört, amiben kényelmesen ellazulhat. Megfigyelem, hogyan reagál a kérdésekre, elgondolkodtatom, új szempontokat vizsgáltatok meg vele.

Amikor megtalálja a fókuszt, ráébred arra, hogyan oldja meg saját eszközeivel a megakadást jelentő helyzetet, hogyan lépjen a tettek mezejére és önállóan tud boldogulni, akkor tudom, hogy már nincs rám szüksége. Mosolyogva elköszönjünk egymástól és én azzal a jó érzéssel nézek utána, hogy neki is segíthettem.

Mert nekem ez a hivatásom.

A munkavállaló anya

By | Blog | No Comments

13 éve dolgoztam már, amikor kiderült, hogy gyermeket várok és hirtelen minden átrendeződött. Fontos volt a munka, az elismerés, a feladatok elvégzése, de valójában mindig arra készültem, hogy egyszer majd anya leszek.

Read More

A visszajelzés fontossága

By | Blog | No Comments

Vezetőként és beosztottként is volt részem teljesítmény-értékelő beszélgetésekben. Ezeket a tapasztalatokat szeretném megosztani ebben a blogban:

Beosztottként:

Fontos, hogy tisztában legyél a saját valós teljesítményeddel. Valóban mindent megtettél, amit tudásod és képességed lehetővé tett számodra? Egy 1-100-as skálán (1 a minimális, 100 a maximum) hova helyeznéd magadat? Mi kellett volna ahhoz, hogy még jobb teljesítményt érj el? Minden eszköz megvolt a számodra? Volt valami, ami hiányzott? Jelezted a főnököd felé, ha valami rendszer, körülmény, eszköz akadályozott?

Ha tisztán látod az eredményedet, beszélgess el a kollégáiddal – esetleg ők kívülről látnak még valamit, amit Te nem vettél észre. Akár megerősítenek, akár új szempontot is tudomásodra hoznak, amin elgondolkozhatsz.

Legyél tárgyilagos – ne dicsérd túl magad, de ne is kicsinyeld az, amit elértél. Minden nap elértél valamit – próbálj meg ezekre tényszerűen visszaemlékezni. Gyűjtsd fejben, vagy akár a naptáradban a fontosabb eseményeket, mérföldköveket a munkád kapcsán.

Gondold végig, mit várnál el magadtól főnökként – próbálj meg felkészülni arra, ahogy majd ő fog értékelni Téged. Az nagyon fontos, hogy ne feltételezések szerint dolgozz – kérdezd meg az időszak elején, hogy mit vár el Tőled és mi alapján fog értékelni az időszak végén.

Ha szeretnél több kihívást, anyagi vagy erkölcsi elismerést, akkor tudnod kell, mik a céljaid, tisztában kell lenned saját képességeiddel és hogy birtoklod-e azokat az eszközökkel, amivel ezeket leginkább felszínre hozhatod.

Főnökként:

Fogalmazd meg egyértelműen, mit vársz el – és hogy ez a Te személyes elvárásod, vagy a cégé, esetleg egy másik vezetőé – így azt is tudja majd a beosztottad, hogy ha változik a mérce, akkor ki befolyásolja azt.

Mondok egy példát: ha azt várod el az értékesítő kollégáktól, hogy minden nap 20 új ügyfelet keressenek fel, majd a hónap végi értékeléskor közlöd velük, hogy a cég központja ezt a számot 30-ra növelte, akkor a kollégák tudni fogják, hogy nem Te lehetetlenítetted el az ő teljesítésüket, hanem valaki más.

Légy tárgyilagos, ha egy kolléga nem éri el az elvárt szintet, neki személyesen, négyszemközt jelezd, ne pedig nagy plénumon. Dicsérni lehet a többiek előtt is, de fejlesztendő területeket jobb privát formában jelezni.

Miért? Te szeretnéd, ha a főnököd a többiek füle hallatára szidna meg, mint egy kisgyereket? Ugye, nem. Akkor Te se hozz kellemetlen helyzetbe másokat.

A fejlesztendő területekről is érdemes úgy beszélni, hogy előtte elismered azokat a területeket, ahol jól teljesít („szendvics-technika”). Helyezd kontextusba – ha például egy kollégád remekül számol, de nem tud az eredményekről mások előtt beszámolni, mert lámpalázas lesz, de Te mégis elvárod tőle, akkor dicsérd meg a pontosságát és hogy remekül számol és inkább kérdezz rá, tárd fel, mi lehet a probléma, ami miatt ő lámpalázas lesz. Dolgozzatok ki közösen megoldást, mert ha látja, hogy segíteni akarsz neki, azt könnyebben elfogadja, mint azt, ha esetleg ledorongolod, amiért nem csinál valamit jól.

Nem egyszerű, de megtanulható, gyakorolható és fejleszthető. Ha kérdésed van, gyere és beszélgess velem erről a témáról.

Amikor a főnök megkeseríti az életedet…

By | Blog | No Comments

Már nagyon nem voltam pályakezdő.

15 év munkaviszonnyal a hátam mögött, számtalan elismeréssel, Év dolgozója díjjal a zsebemben, kollégáim és főnökeim pozitív visszajelzéseivel megtámogatva egyszerűen nem értettem, mi baja a pénzügyi vezetőnek, B-nek velem. Ha azt mondtam, fekete, ő állította, hogy fehér. Ha azt mondtam, jobbra, ő azt mondta, balra. Bármit tettem, nem volt elég jó.

Azt azért láttam, hogy nem csak velem van baja, de mivel én voltam a tervezésért és elemzésért felelős egyik vezető és napi kapcsolatban voltunk, egyszerűen nem tudtam őt megkerülni.

Próbáltam rájönni, mi az ok, konfrontálódtam vele, kérem visszajelzést, mindent megpróbáltam, de addig jutottam el, hogy ha meghallottam a nevét, vagy csak emailt kaptam tőle (bár a szomszéd szobában ült…) már gyomorgörcsöm volt.

Aztán elkezdtem figyelni magam – lehet, hogy ő mást vár el, mint amit én eddig megszoktam? Eddig is mindenki profi munkát, pontosságot és precizitást várt el, amivel sosem volt gond – neki miért van?!

Aztán megfejtettem… Kaptam egy kulcsot a kezembe..

disc-identification

Nem így, madarakkal, csak a színekkel volt ábrázolva a teszt… sok helyen, sok néven alkalmazzák, leginkább DISC tesztként ismerhetjük.

Amikor a piroshoz jutottunk és felsorolták a jó és mások által nem annyira jónak ítélt tulajdonságokat, rögtön B-re ismertem.

Versengő, erős, az empátia nem az erőssége.. Mintha róla mintázták volna.

Ellenben én, a döntően zöld, aki gondoskodó, őszinte és fontos a közösség számára, persze, hogy nem tudtam mit kezdeni B szurkálódásaival, beszólásaival, bizalmatlanságával és lehúzásaival.

Amikor ezt helyre tettem magamban, rájöttem, hogyan vehetem fel a kesztyűt. Fel kell vennem a munkahelyen a fapofát, nem kell vele baráti hangot megütni, neki csak a teljesítmény számít. Azt is megláttam, hogy ő az erőt fogadja el – nemtől függetlenül (volt olyan férfi kolléga is, aki szintén szenvedett B kommunikációs stílusától). No, akkor és is megmutatom, hogy nem áldozat vagyok, hanem van bennem erő. Persze nem fordultam ki magamból és nem kezdtem el teljesen máshogyan viselkedni, mint előtte…

Nem lettünk barátok, sőt. Amikor kaptam egy lehetőséget, hogy 19 év után munkahelyet váltsak, alig akart elengedni. A 45 napos felmondási időmet az utolsó másodpercig letöltette velem. Mégis sikerült a mindennapokat gyomorgörcs-mentessé tenni a magam számára.

Rájöttem, ő bele van zárva a saját testébe, nem tud nyitni mások felé, neki az a stratégia szükséges ahhoz, hogy nőként érvényesülni tudjon a vezetők alapvetően férfias világában. Amikor ezt megláttam és elfogadtam, hogy én ennél többet nem tehetek, viszont nem én vagyok a hibás emiatt, sokkal könnyebb lett minden.

Azóta eltelt 7 év.. Nem jelöltük be egymást a közösségi médiákon és ez így van rendjén. Ő is egy tanítás volt az életemben és most már sokkal hamarabb felismerem a „piros” attitűdöt és sokkal jobban tudom kezelni az ilyen embereket.

És magamat is jobban megismertem.

Most már ki tudom mondani – köszönöm, B!