A prófécia… (esetfeldolgozás)

By 2016. május 8.Blog

plan-763855_1280

Egy ügyfelem azzal keresett fel, hogy úgy érzi, valami nem kerek a munkahelyén. Magában kereste a hibát, úgy vélte, nem tudja jól kifejezni magát, mintha folyamatosan elbeszéltek volna egymás mellett ő és a kollégái, főnökei.

Elkezdtük a közös munkát – önismeret, motiváció, gyakorlatok, befelé figyelés, környezettől való visszajelzés kérése, célok meghatározása, folyamatos nyomonkövetés az előrehaladás útján.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem kommunikációs problémával álltunk szemben, sokkal inkább azt kellett felismerni, hogy a jelenlegi munkahely már nem elégíti ki ügyfelem lelki és szakmai fejlődése iránti igényét, eljárt az idő e fölött a kapcsolat fölött.

Az ügyfelem azt gondolta, önszántából még tud maradni a munkahelyén, hiszen -látszólag- minden rendeződött, a munkatársak már nem piszkálták, szükség volt a munkájára. A biztos fizetés pedig jól jön mindaddig, amíg nem dönt úgy, hogy elindul a saját útján, hogy álmait megvalósítsa.

A befejező beszélgetés alkalmával abban maradtunk, majd visszajelez, hogyan sikerül megtalálni az egyensúlyt a jövőbeli célok építgetése és a meglévő munkakör fenntartása között.

Azután egyszer – még egy, az utolsó alkalommal megbeszélt feladat kapcsán- újra összefutottunk, átbeszélni, hogy halad, sikerült-e átgondolni, hogyan fogja a régi munkát letenni és az új tevékenységben elmélyedni.

Egyre mondta, hogy még van ideje, mert a munkahelye nagyon biztos, nagyon stabil, ráér még kigondolni, hogy mivel is szeretne ezután foglalkozni.

Én pedig egyre kérdezgettem, hogy mi történik, ha ne adj’ Isten mégis csak felmondanak a munkahelyén, mi lesz az első lépése, merre indul el, mi alapján választja ki a szükséges tevékenységeket, amik hozzásegítik az álmai eléréséhez.

Ő csak mosolygott és azt mondta, nincs mitől tartani, majd ha eljön az ideje, akkor foglalkozik a jövővel.

És igy váltunk el egymástól.

Másnap este csörgött a telefonom és azt kérdezte az ügyfelem: „Andi, tudod-e, miért hívlak?” Volt egy tippem…

Még engem is váratlanul ért, pedig pont én hangoztattam, hogy mindig minden eshetőséget vegyen figyelembe. Úgy éreztem, az én segítségem pont jókor érkezett hozzá, hogy ne érje váratlanul egy ekkora változás, aminek az előszele bizony már benne volt a levegőben..

És bár coachként próbálom elkerülni, hogy tanácsokat adjak, lenne mégis pár gondolatébresztő javaslatom ebből az esetből kiindulva Neked is:

  1. Készülj fel minden eshetőségre!  Megteheted, hogy nem veszed figyelembe a jeleket, amik a környezetedtől érkeznek, de lehet,hogy késő lesz akkor nekiállni tervezgetni, ha beüt a krach…
  2. Ne ringasd magad abban a hitben, hogy a dolgok/ helyzetek/ munkahelyek /emberek állandóak. Te magad is minden nap változol. Érdemes a saját érzéseidet, szokásaidat is időről időre megvizsálni, illeszkedsz-e még ahhoz a közeghez, amiben jelenleg is vagy.
  3. Nyiss a világra! Járj nyitott szemmel és szívvel. Sosem tudhatod, mikor jön Veled szembe egy olyan lehetőség, amit csukott érzékszervekkel sosem vennél észre.
  4. Kérj rendszeresen visszajelzést a környezetedtől. Az emberek nem biztos, hogy olyannak látnak Téged, mint ahogy Te látod saját magadat. Ha már 5-6 különböző személytől hasonló visszajelzést kapsz, érdemes megvizsgálni, hogy ők vajon mit láthatnak…
  5. Tedd fel magadnak a kérdést néhanapján : jó helyen vagyok? Azt csinálom, ami segít a céljaimat, vágyaimat elérni? Mit tehetek azért, hogy minél közelebb kerüljek a saját céljaimhoz? Mit akarok elérni az életben? Mi kell ahhoz, hogy boldogan, energikusan éljek?

 

Boldog, kiegyensúlyozott, örömteli életet kívánok Neked és mindenkinek a világban!

 

Leave a Reply

Next Post